Múlt hét végén volt az AMTS nevű kiállítás. Egy régi jó haver kitalálta, hogy a magyar kit car club (alias: élőhalott) is vigyen ki pár autót. Le is rendezte a rendezőkkel, hogy 5 autóval fogjuk képviselni ezt a szép, de hatóságilag hálátlanná tett hobbit. A facebook posztot tett követte, és végül elő tudtunk rukkolni 4 autóval. :)
Jártam már pár ilyen tunning kiállításon, itthon is meg külföldön elterülő országokban is. Ha udvariasan akarnám megfogalmazni a véleményemet, akkor azt mondanám, az ilyesféle sohase vonzott. De mivel az a fajta vagyok, akinek ami a szívén az a száján, inkább őszinte véleményt mondok: AGYFASZ!
A véleményem fő oka persze nem az, hogy nem szeretem a szép autókat, hanem a körülmények, amelyeket nem tudok tolerálni. Főképp a zaj. Sejtem, hogy a süketek (nem tévesztendőek össze a siketekkel!) akik generálják, azt hiszik, hogy ez is zene, de ők valószínűleg a felszálló MIG-29 hangját is zenének gondolják, így tévednek. Nem értem, miért kell ezt a rossz szokást összekötni az autós kulturával. Persze ki vagyok én, hogy megszóljam őket (különösen, hogy úgyse hallanák abban a fene nagy zajban), szóval kb. 1 órát próbáltam beszélgetni a többiekkel, majd autómat rájuk hagyva elmenekültem. Ez még csütörtökön volt. Legközelebb Vasárnap mentem vissza, hogy elhozzam a járgányt. Ekkor még ugyanaz a 4 taktus szólt kicsivel a fájdalomhatár alatt. Vagy ennyit tudnak a "zenészek", vagy csak 1 CD-t hoztak a süketek.
Már ekkor tudtam, hogy utoljára járok a rendezvényen, de azért a nagy hírű BNV sem hazudtolta meg magát. Ugyebár a város egyik legszarabbul megközelíthető helyére telepítették, mert nehogy már ne szopjon a rendezvénylátogató! Fél óra befele, de erre számítottam! Nem tudok eljutni egészen a pavilonig, mert valaki az út közepére parkolta le a kocsiját, de erre is számítottam! Másfél óra kifelé, de erre is számítottam!Amire nem számítottam, az az volt, hogy másfél órával a rendezvény vége után a Valtonosok nem engedik be a tréleres srácot, aki jött a kocsiért, és ki kell gyalogolni a kiállítói belépővel, amire rá se hederítettek a sötétben, de ha már ott voltam, a két szép szememért mégis beengedték.
Mindegy, kipanaszkodtam magam! DE, és ez most azért csupa nagy betűs de, mert itt jön a lényeg: Most, hogy a járgány nagyjából egyben volt, le volt mosva, kulturáltan nézett ki, rájöttem, miért is kezdtem el foglalkozni vele. Komolyan mondom, megint beleszerettem, és érzem, hogy be kell fejeznem, ami még hátra van rajta, össze kell raknom az egészet!
Szóval jelentem, megjött a kedvem az autóhoz. Ez sajna nem jelenti azt, hogy időm is lett rá, de azt igen, hogy szűkös szabadidőmből erre a projektre is fogok szánni ezentúl. Ígérem a blogot is rendbe szedem, mert eléggé meg van szegény tépázva, a képeket is elrejtette a Gugli valahova, meg az egész valahogy tök máshogy néz ki, mint amire emlékeztem!
