A Kit car találkozó nedves csalódása után 2 hétig nem nyúltam a jószághoz... Illetve egyszer megsimogattam, de semmi más. Ma éreztem elég erőt magamban, hogy rászánjam az utolsó 4 órát, és befejezzem a maradék lámpák és a 2. kipufogó felszerelését. Hamar megvolt, és utánna jött a lényeg!
Kitoltuk az autót az utcára és beindítottam. és mentünk vele!!! nem 20 métert, hanem körbe a környező utcákban.
Már a futómű állításnál is aki meglátta odajött, és kérdezösködött, hogy milyen autó ez, hány köbcentis és a kedvencem is megvolt: a mennyit fogyaszt (amit honnan tudnék! erre ezentúl is mindenkinek azt fogom mondani, hogy kb. 60 litert!). Akkor még leginkább terminátorra hasonlítottunk... most viszont már rajta volt a kasztni!
Most 3 biciklis kissrác hozzáállása tetszett lgjobban:
1-Az egyikük tudta, hogy ez egy Cobra
2- Nem marhaságokat kérdeztek, hanem azt hogy "Bácsi, minket is vinne egy kicsit? -- Mielőtt elfelejteném, Ezúton üzenem nekik hogy ez a direkt megközelítés csajozás során a a legritkább esetben jön be--
Szóval akárhogy is, elvittem őket egy - kis kanyarra, ezuton is elhintvén a Kit carozás fertőzésének magját az utókorban is! Erre jött egy negyedik, akit meg Tompika vitt egy kört. A srácok legalább olyan boldogok voltak, mint én!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése