Egyetemi oktatóm "tanmeséje" jut eszembe a szituációról, amiben vagyok. Ha jobb nebuló lennék, biztos fel tudnám idézni a részleteket, de nagyjából arról a versenyről szólt, hogy mi akadályozza jobban egy szervezet (ország/ város.. stb) előremenetelét, azok a kollégák, akik tudnák csinálni, nem akarják vagy azok nem tudják, de nagyon akarják. A festés elkészülte után egy ideig az első csoport népességét növeltem, majd szépen megjött a kedvem, és már majdnem nekiláttam az összeszerelésnek, amikor beütött a ménkű, és egyik napról a másikra lerobbantam, és bekerültem a kettes csoportba.
Az történt, hogy a testem összes ízülete begyulladt egyszerre. Ez nagyjából olyan kellemes érzés, mintha hirtelen 50 évet öregedne az Ember. Az egyetlen pozitívum, amit fel tudok sorolni a dologgal kapcsolatban, hogy a micsodámban nincs csont és ízület, így legalább az nem fájt!
Off topic,de amikor áprilisban a háziorvos elküldött a reumatológiára, Júliusra bírtak időpontot adni ( kb. 2.5 hónap), azt is csak úgy, ha mindegy melyik dokihoz megyek, ha ragaszkodok a mittoménmelyikhez, akkor szept vége lett volna a legközelebbi időpont! Amúgy első körben csak azért kell a reumatológus, mert a körzetinek nincs jogosítványa elküldeni a szükséges vizsgálatokra. Ekkor már nagyon nehezen mozogtam, és napról napra romlott az állapotom, mi a GDP termelésben kissé hátrányos, mehettem fizetős orvoshoz... majd mivel a remekül kiválasztott fizetős doki kb. szart a fejemre pénzemért.... Eljutottam oda, hogy kb mozgásképtelen lettem, sikerült elintézni, hogy befekhessek egy korházba, csak azért, hogy végre lásson rendes reumatológus is... szóval welcome to magyar állami egészségügy. Komolyan mondom ettől eléggé kinyílt a bicska a zsebemben, tiszta szerencse, hogy nem szúrta meg a.z egyetlen fájdalommentes alkatrészemet. Azért a teljesség kedvéért el kell mondanom, hogy miután megküzdöttem a bejutás nehézségével, onnan már normális, lelkiismeretes dokik, nővérek, ápolók kezeibe kerültem, akikre egyetlen rossz szavam sem lehet. Úgy tűnik sikerül is segíteniük rajtam.
Kórház, gyógyszer, kedves nővér, utolsó kenet és a modern orvostudomány egyéb csodái segítségével, mára eljutottam odáig, hogy tudok menni, tenni-venni ( visszafiatalodtam 80 évesre). Csak az ujjaim nem működnek még. Szóval az autó összeszerelése segítség nélkül nem megoldható számomra.
5 és fél éves Dani fiam pár hete közölte, hogy:
- Ha gyereki segítségre van szükség, itt vagyok!
Na ezt gondoltam kihasználni. Íme az eredmény:
Dani szerelte be az egyik hátsó lámpát. Nagyon büszke vagyok rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése