A kulcsszó persze a majdnem. De a lényeg az, hogy majd 2 év után újra Cobrát szereltem. ÉS ÉLVEZTEM!
OK, kb. 1 éve babráltam a hátulján, (amikor a kisfiam is besegített), azután voltak egészségügyi problémáim... pár pár hete egy ismerőssel már eltöltöttünk egy szombatot azzal, hogy rápróbáljunk néhány alkatrészt. De úgy igazából a kedvem csak most jött meg!
Kivettem 3 napot, és már kedden délután bemásztam a kocsi alá. A terv sz volt, hogy pántek délre olyan állapotba hozom, hogy meg tudja tenni a 65 Km-t a totalcar belsőségtali helyszínéig. Hát majdnem sikerült.
Azért azt tisztázzuk, hogy amikor a rajzolók a Speedy Gonsales nevű egérkét megmintázták, nem engem kértek fel, hogy modellt álljak. Azóta pedig tovább lassultam.
Most a cél nem az volt, hogy befejezzem a kocsit. És ha már itt tartunk, megosztanám azt a nézetemet, mely szerint egy kit car tulajdonképpen sosincs kész, csak van olyan pont, amikor már lehet vele járkálni is a szerelések közt. Majd eljő az a pont, amikor már mindent annyiszor átalakítottunk mindent, hogy már elégedettek vagyunk vele, vagylegalább belenyugodtunk , hogy olyan, amilyen. Most az első lépcső elérése volt a célom. Munka közben írogattam a kis listámat, hogy mi fog kelleni a második fázishoz. Azon a listán is van már vagy 20 elem, pl: olyan apróságok, mint a kárpitozás.
Kedvcsinálnék pár elötte típusu képpel:
Kicsit kosárban kaptam vissza. Eddig lego felnötteknek volt, mostantól a Puzzle szó jellemzőbb.
Idáig jutottam:
Az elinduláshoz nem sok hiányzott:
- fel kellett volna szerelni az ajtókat
- Megigazítani a műszerfalat
- kicserélni a 2 éve álló festést túlélt benzint
- visszarakni az ülléseket
- Beindítani a jószágot
- Elszomorodni, ha előjön még valami
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése